Kolbe, Uwe: Világos visszalépés (Deutlicher Rückschritt Magyar nyelven)

Nimmst du dies Morgenlied an?
Ich schrieb auch andere schon
Vielleicht in ähnlichem Ton
War anderer Frauen Mann.
 
Wieder flüchte ich hin
In zarte Arme, gehalten zu sein
Leugne dies grobe Gespaltensein,
Nehm einen Menschen zum Sinn.
 
Wieder biete ich Regen auf
Alle beweglichen Himmelsteile
Rufe wieder: Verweile,
 
Tu es aus schnellem Lauf
Über die Grate der Ziegel
Deine glänzenden hohen Spiegel.

Vedd e reggel énekét.
Bár írtam már másokat
hasonlót talán sokat
de más nőké voltam nem tiéd.
 
Most megint menekülök
lágy karok megtartsanak
nem marad énem hasadt
egy ember áll itt vedd észre őt.
 
Mozgósítom az esőt
és kiáltom fel az égnek:
maradj óra légy örök,
 
gyors futásból állj még végleg
tető gerincén magasba
nagy tükröd a fényt ragadja.