Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Kolleritsch, Alfred: Das Haus ist gechlossen

Kolleritsch, Alfred portréja

Das Haus ist gechlossen (Német)

Das Haus ist gechlossen.

Die Fenster und Türen sind taub.

Die Blumen an den Wänden

werden von Tag zu Tag höher.

Bald wird das Haus verwachsen sein

in einem Strauß von Blüten.

Ihr Duft wird stark sein,

die Farben dichter als Schweigen.

 

Darunter befiehlt das Haus,

es zu vergessen. Es geht aus den Gedanken,

der leere Platz füllt sich

mit Namen. Sie sind verschnürt,

übergossen mit Knoten,

unzerhaubar, für immer,

Wie die Blumen heißen, ist unbekannt.

 

Der Abschied brachte die Unnahbarkeit

frischen Gedeihens, eines erschreckten,

unberührbaren Frühlings, der die alten

Bewohner aussperrt. Sie gehen im Kreis,

sie schützen die Augen.

Der ausgetretene Weg wird tiefer,

beharrlich wächst die Erdwand.

 

Das ist die kühne Macht, Abschied zu nehmen,

des Schönen, die Macht zu verdecken.

Hinter dem Rücken schüttet der Schnee

die Schritte zu. Der himmel rieselt herab,

das heiße Licht, das durch das Fenster

gekommen war, der Wind über der Tür,

ersticken weit unter die Blumen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.germanistica.it

A ház be van zárva (Magyar)

A ház be van zárva.

Az ablakok és ajtók süketek.

A virágok a falakon

mindennap magasabbak.

Hamarosan benövi a házat

egy csokor virág és szirom.

Illata erős lesz,

a színek sűrűbbek, mint a hallgatás.

 

Alatta a ház azt parancsolja,

felejtsük el. Eltűnik emlékezetünkből,

az üres hely megtelik

nevekkel. Össze vannak kötözve,

csomókkal összebogozva,

átvághatatlanok örökre.

A virágok neve ismeretlen.

 

Az elválás meghozta a friss fejlődés

elérhetetlenségét, a riadt,

érinthetetlen tavaszét, mely a

régi lakókat kizárja. Körbejárnak,

védik a szemüket.

Mélyebb lesz a kitaposott út,

makacsul növekszik a földfal.

 

A merész hatalom ez: búcsút venni,

hogy a szépség hatalmát elfedjük.

Hátunk mögött befújja a hó

léptünk nyomát. Lefelé szemereg az ég,

a forró fény, mely az ablakon át,

a szél, mely az ajtó fölött bejött,

megfullad mélyen a virágok alatt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. G.

minimap