Krüger, Michael: Vénasszonyok nyara (Nachsommer Magyar nyelven)

Bevor wir das Haus abschließen,

muß der Wein in den Ausguß

und das Licht die Zimmer verlassen.

Jedes Wort, das jetzt noch fällt,

ist zustimmungspflichtig.

Und vergiß die Mülltüte nicht.

Die freundlichen Spiegel

im Eingang verbeugen sich

mit einem traurigen Gesicht.

Und laß den Schlüssel stecken.

Am Ufer wartet die Arche,

im Bug schnappt der Hund

mit hechelnder Zunge nach Fliegen.

Von jetzt an mähen die Schwalben

das Gras. Vergiß auch die Liebe

nicht.

Schon auf dem Wasser,

sehn wir die Hügel brennen.

Mielőtt lezárnánk a házat,

a bor legyen az edényben

és a fény hagyja el a szobát.

Minden szó, ami még felhangzik,

igenlés-köteles.

És a szemetesládáról meg ne feledkezz.

A bejáratnál a barátságos

tükrök szomorú arccal

hajolnak meg.

És dugd el a kulcsot.

A parton vár a bárka,

az orrában fésűs nyelvével

kapkodja a kutya a legyeket.

Mostantól a fecskék kaszálják

a füvet. A szerelmet se felejtsed

el.

Már a vízről látjuk csak,

hogy égnek a dombok.