Kraus, Karl: Widmung des Wortes
Widmung des Wortes (Német)In tiefster Schuld vor einem Augenpaar, worin ich schuf, was darin immer war, geschaffen, kund zu tun, was es nicht weiß, dem Himmel hilft es, macht der Hölle heiß.
In tiefster Ehrerbietung dem Gesicht, das, Besseres verschweigend als es spricht, ein Licht zurückstrahlt, das es nie erhellt, der Welt geopfert, zaubert eine Welt.
|
Az Ige ajánlása* (Magyar)Mély alázattal egy szempár előtt, alkotva benne mindig meglevőt, megalkotván hirdetni azt, amit nem tud, poklot perzsel, mennyet segít.
Mély hódolattal egy arcnak, amely a kimondottnál jobbat hallgat el, mely soha rá nem hullt fénnyel dereng, feláldoztatván világot teremt.
*Az Ige Kraus egyik kötetének címe.
|