Kulmann, Elisabeth: 03. Du nennst mich armes Mädchen

Du nennst mich armes Mädchen;
Du irrst, ich bin nicht arm.
Entreiss dich, Neugier halber,
Einmal des Schlafes Arm und schau’
Mein niedres Hüttchen,
Wenn sich die Sonne
Hold am Morgenhimmel hebet:
Sein Dach ist reines Gold!
Komm’ Abends, wann die Sonne
Bereits zum Meere sinkt,
Und sieh’ mein einzig Fenster,
Wie’s von Topasen blinkt!
Du nennst mich armes Mädchen;
Du irrst, ich bin nicht arm.

Te szegény lánykának nevezel;
Tévedsz, én nem vagyok szegény.
Tépd ki magad az álmok karjaiból,
egyszer, csak úgy kiváncsiságból,
És nézd meg az én szerény kunyhómat,
Mikor a szépséges nap
A reggeli égre kúszik:
A teteje tiszta arany!
Gyere este, mikor a nap
Lassan a tengerbe merül,
És lásd az én egyetlen ablakomat,
Mintha a topázoktól csillogna!
Te szegény lánykának nevezel,
Tévedsz, én nem vagyok szegény.