Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kunert, Günter: Bericht über ihn

Kunert, Günter portréja

Bericht über ihn (Német)

1
Wenig bekannt vor allen anderen
Ist ein Wesen besonderer Art: Überzogen
Mit bläßlicher Haut, kaum behaart und gefüllt mit
Gedärm, Knochen und etwas Gehirn. Aufrecht sein
Gang, doch nicht sein Verhalten.

2
Kurz von Gedächtnis, denn bevor
An seinen Händen das Blut noch getrocknet,
Weiß er schon nicht mehr, von wem her es stammt.

3
Seine Geschlechtsteile verbirgt er
Vor seinesgleichen wie einen kostbaren Schatz;
Aller Welt aber
Bietet er dar
Die geheimsten Zuckungen seiner Seele
Bis zum Überfluß. Mündlich
Und schriftlich und bildlich.

4
In schwach erhellten Höhlen rechteckiger Form
Haust er und häuft darin an
Gestühl und Geschränk und Gerät
Zur Wiedergabe von Lärm, bei welchem
Er Beine und Arme aufgeregt schwenkt.

5
Voller Schwächen, hat er eine Stärke, die
Ihn unüberwindbar macht: Er paßt sich an.

6
Wenn Regen fällt, spannt er seinen Schirm auf;
Fallen Bomben, stülpt er einen Hut aus Metall
Über den Kopf und begibt sich in den Keller. Jeder
Situation ist er gewachsen.

7
Sehr kurz ist seine Zeit, doch diese nützt er,
Seinesgleichen die Zeit zu verkürzen. Er
Hat sich gewöhnt, daß Tag um Tag, Jahr um Jahr
Ihm durch die Hand rinnt und nichts hinterläßt
Als Risse und Falten und Schwielen.

8
Vergangene Götter anzubeten
Ist ihm lange Gewohnheit, doch stellt er sich um
Auf gegenwärtige, wenn sie Macht haben,
Diese so zu mißbrauchen und
Ihn dazu.

9
An seinem Weg der erste Tote
Entsetzt ihn. Nicht mehr der zehnte.
Den hundertsten übersieht er.

10
Er kennt alles Elend der Welt, aber
Er hat sich an alles gewöhnt, sofern
Es den Nachbarn betrifft.

11
Wahrlich, die Stärke, die ihn
Überleben ließ die Jahrtausende, sehet
Mit Verwunderung.

12
Er selber nennt sich: Mensch.
Selten ist er es. Es zu sein, danach strebt er
Manchmal.
Daß er es werde,
Treibt ihn an.

 
(1963)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://logos.kulando.de

Ismertetés (Magyar)

1
Mindenek közül a legkevésbé ismert,
különös lény: sápadtas bőr vonja be testét,
csak alig szőrös, megtöltve belekkel,
csontokkal s némi agyvelővel. Járása
egyenes, de nem a magatartása.

2
Emlékezete rövid: még
meg se száradt kezén a vér, de már
nem is tudja, honnan került oda.

3
Nemi szervét elrejti
a hozzá hasonlók elől, mint kincset;
ám lelkének
legtitkosabb
rezdülését kitárja az egész világnak,
a megunásig. Szóban,
írásban és képben.

4
Gyengén világított négyszögű barlangban
tanyázik, s fölhalmoz ott
széket, szekrényt és olyan
készüléket, mely lármát közvetít,
s akkor lábát, karját hányja izgalomban.

5
Csupa gyöngeség, de van erőssége is,
mely legyőzhetetlen: alkalmazkodik.

6
Ha esik, kifeszíti ernyőjét;
ha bombák hullnak, érckalapot nyom
fejébe, és bebújik a pincébe. Minden
helyzettel elbír.

7
Élete rövid, de jól kihasználja, hogy
megrövidítse a hozzá hasonlók életét.
Megszokta, hogy nap nap után, év után év
elfolyik ujjai közt, s nem hagy mást maga után,
csak repedést, ráncot, bütyköt.

8
Régi szokása, hogy letűnt
isteneket imád, de átáll az újak
oldalára: ha van hatalmuk,
visszaélnek azzal
s ővele is.

9
Útjai során az első halottól
megborzad. Nem úgy a tizediktől.
A századikat már észre se veszi.

10
Ismeri e világ minden baját, de
mindet megszokta, föltéve hogy
a szomszédját éri.

11
Bizony nézzetek csodálattal
az erőre, mely életben tartotta
évezredeken át.

12
Ő maga így hívja magát: ember.
Csak ritkán az. Hogy az legyen, erre törekszik
néha.
Hogy azzá legyen,
serkentsétek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. G.

minimap