Kunert, Günter: Der ungebetene Gast

1

Stellt noch einen Stuhl an den Tisch.

2

Es ist ein Gast gekommen

(Aus der Gegend um Warschau dort)

Und hat am Tisch Platz genommen

Und sagte kein einziges Wort.

3

Füllet ihm ein Glas.

4

Die Füße mit Lappen umwunden,

Und die Augen haben gefehlt.

An der Kehle klaffende Wunden

Haben stumm seine Geschichte erzählt.

5

Was steht dem Gast zu Diensten?

6

Er schwieg gleich der dunklen Tiefe

Im allertiefsten Meer.

Dann hob er den Kopf, als riefe

Seinen Namen irgendwer.

7

Öffnet ihm die Tür.

8

So ist der Gast gegangen

Sacht wie ein Licht verlischt.

Sich doch zum Essen zwangen,

Denen man aufgetischt.

9

Wohl bekomm es.

10

Da schmeckten nach Asche die Bissen,

Und die Esser senkten den Blick;

Voreinander ihre Gewissen

Verbargen sie ohne Geschick.

11

So rückt doch den Stuhl wieder fort.

1.

Még egy széket az asztalhoz.

2.

Vendégünk érkezett most

(Varsó környékéről talán)

és leült asztalunkhoz,

nem halljuk egyetlen szavát.

3.

Töltsétek hát meg poharát.

4.

Lábára rongyok tekerednek,

szeme helyén örök sötét.

A torkán tátongó sebekkel

mondja el némán a történetét.

5.

Mivel szolgálhatunk?

6.

Hallgat mélyen, miként a tenger

legmélyén hallgat a sötét.

Majd felfigyel, mintha egy ember

kiáltaná az ő nevét.

7.

Nyissátok ki előtte az ajtót.

8.

Úgy indult el a vendég,

ahogy kialszik a fény.

És mégis enni kell még, —

sokat raktak elénk.

9.

Jóétvágyat.

10.

És hamuízü lett az étel

s mi lesütöttük a szemünk;

jaj a lelkiismeret éget,

azt rejtjük el ügyetlenül.

11.

A széket vigyétek hát odébb.