Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kunert, Günter: Notizen in Kreide

Kunert, Günter portréja

Notizen in Kreide (Német)

1
Eingerichtet auf dem Gestirn
unseres Schmerzes
als Baracke. Aber fester denn jede Festung
und dauernder. Ausgesetzt
den bittersten Wettern. Ewiges Provisorium:
ich.

2
Durchgangsstation
für Gefühle Gedanken Geträum.
Nach kurzem Aufenthalt
aufs immer neue leer und verödet
der Bahnhof meines angstvollen meines heillosen
Gebeins:
Aufgewirbelt
sinken zurück auf den versteinten Grund
die Ascheflocken einst lebendig und verwandt
demselben
der täglich meine Haut zu Märkten trägt
und nicht fragt nach dem Preis.

3
Denen
sechs Millionen Tote eine Zahl ist
wie sechs Millionen Mark
wie sechs Millionen Sterne
wie sechs Millionen Konservenbüchsen
die Immergleichen
bekopfschütteln und verachselzucken
jenen den mein Name
entlarvt:

Der umherirrt
zwischen allen die keiner begraben kann
mit willfähriger Hand
kein Handlanger dieses Planeten auf diesem
Planeten:

Weil dessen Kruste aus Vergessen
noch zu dünn und
zu lebendig die fleißigen Töter
noch und wieder noch.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.planetlyrik.de

Krétajelek (Magyar)

1
Fájdalmunk csillagán
rendezkedve be: én
a barakk. De erősebb minden erődnél
s tartósabb. Kitéve vadabbnál vadabb
viharoknak. Örökös provizórium:
én.

2
Átmenő forgalom
álmoknak érzelmeknek gondolatoknak.
Rövid tartózkodás után riadt
gyógyíthatatlan csontvázam pályaudvara
siváran ismét s kihaltan áll:
Fölkavarodva
hullnak vissza a megkövült talajra
a hamu pihéi valaha elevenek
s rokonok azzal aki
naponta viszi vásárra a bőröm
s mi áron meg sem kérdezi.

3
Akiknek
hatmillió halott csak egyszerű szám
akár hatmillió márka hatmillió
csillag
hatmillió konzervdoboz
a soha-nem-változók
fejüket csóválják vállukat rándítják
arra
akit a nevem elárul:

S itt kódorog
köztük akiket nem lehet temetni
nincs olyan jóindulatú kéz
nincs olyan
napszámosa a bolygónak e bolygón:

Mert feledékenységből a kérge
még túl vékony és
túl elevenek a törekvő gyilkosok
még és egyre még.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. M.

minimap