Lasker-Schüler, Else: Ich bin traurig

Deine Küsse dunkeln, auf meinem Mund.
Du hast mich nicht mehr lieb.

Und wie du kamst -!
Blau vor Paradies;

Um deinen süßesten Brunnen
Gaukelte mein Herz.

Nun will ich es schminken,
Wie die Freudenmädchen
Die welke Rose ihrer Lende röten.

Unsere Augen sind halb geschlossen,
Wie sterbende Himmel -

Alt ist der Mond geworden.
Die Nacht wird nicht mehr wach.

Du erinnerst dich meiner kaum.
Wo soll ich mit meinem Herzen hin?

Elsötétülnek csókjaid a számon.
Már nem szeretsz.

S hogy jöttél!
Éden előtti kék -

szívem legédesebb
forrásod körül táncolt.

Most úgy kendőzném,
ahogy az örömlányok
ágyékuk hervadt rózsáit pirosítják.

Szemeink félig húnyva,
mint haldokló egek -

a hold megvénült.
Nincs többet éber éj.

Már alig emlékszel rám.
Hová legyek a szívemmel?