Lasker-Schüler, Else: Az én népem (Mein Volk Magyar nyelven)

Der Fels wird morsch,

Dem ich entspringe

Und meine Gotteslieder singe…

Jäh stürz ich vom Weg

Und riesele ganz in mir

Fernab, allein über Klagegestein

Dem Meer zu.

Hab mich so abgeströmt

Von meines Blutes

Mostvergorenheit.

Und immer, immer noch der Widerhall

In mir,

Wenn schauerlich gen Ost

Das morsche Felsgebein,

Mein Volk,

Zu Gott schreit.

Mállik a szikla

amelyből fakadok,

Istenről dalolok...

utamról hogy lezuhanok

csordogálok magamban messze

jajongó kőzetekbe veszve

tenger felé.

Hogy túlcsordultam!

véremnek

mustos buggyanása forr

s még mindig, még mindig a visszhang

szivemben

amikor keleten, félelmesen

a reves sziklacsontozat

népem

Istenhez vonít.