Lavant, Christine: Hagyj el, te csillag! (Stern, geh jetzt heim Magyar nyelven)

Stern, geh jetzt heim, mir zittert schon die Hand, 

laß dieses Inbild einen Stärkern tragen! 

Ich will die Nacht um meine Schultern schlagen 

und mich entsinnen, wo ich den Verstand 

verloren habe, als ich dich erblickte. 

Wo ist mein Mut, der sich in alles schickte?

Weh dir, du Stern, wenn er nicht wiederkehrt!

Ich hab ihn nicht für Fremde großgezogen. 

Sieh, deine Heimkehr wölbt sich schon zum Bogen! 

Stern, du wirst fallen, denn mein Mut beschwert 

dich vielmals mehr als mich  dein Bilderspruch. 

Ich wandre leicht mit meinem Schultertuch,

verstand- und mutlos, aber voll Vertrauen 

zu meinem Sinnen,  die wie Sterne steigen. 

Du kannst dein Inbild einem Stärkern zeigen, 

ich will die Wurzel meiner Schwäche kauen.

Hagyj el, te csillag! Reszket a kezem,

aki erősebb, képed az viselje.        

Vállamra hulljon az éjszaka leple,

míg emlékezem: jöttél fényesen,  

s én álltam eszemvesztve, megzavartan.

Sértetlen, bátor kedvem hova hagytam?

Ha nem tér vissza többé, jaj neked!

Nem erre szántam. Visszautad íve

a tiszta égen immár kifeszítve.     

Te nem bírod meg merészségemet,        

s lehullsz. De biztonságban járok én,

képed súlya alatt is könnyedén.     

Erő és értelem, ha elhagyott is, látom,

szándékaim csillaggá rendeződnek.       

Képed viselje valaki erősebb,

én gyöngeségem gyökerét kivánom.