Lehmann, Wilhelm: Panasz bánat nélkül (Klage ohne Trauer Magyar nyelven)

Die Spinne wirft ihr Silberseil.

Der Wind schläft ein. So bleibt es heil.

Wie schnell flog meine Zeit vorbei,

Aus jeder Hecke Vogelschrei.

Die Erde spricht, Heuschreck ihr Mund,

Blaugrüne Diemen, wigwamrund.

Die Pappel samt. Die Wolle schneit,

als Polster meinem Kopf bereit.

Ein Seufzer seufzt: "Vergeh, vergeh",

die Pappel rauscht: "Es tut nicht weh".

Pók ereszt ezüstfonalat.

Alszik a szél. Így ép marad.

Időm elszaladt - mily hamar,

csivogás minden fészekalj.

Szöcskeszájjal beszél a föld,

asztagon játszik kékbe zöld.

Bársony nyárfa, gyapjú havaz,

fejem alá lesz párna majd.

Sóhaj sóhajt: „Múlj el, eredj";

a nyárfa zúg: „Nem fáj neked."