Lenau, Nikolaus: Németalföldi táj (Auf eine holländische Landschaft Magyar nyelven)

Müde schleichen hier die Bäche,

Nicht ein Lüftchen hörst du wallen,

Die entfärbten Blätter fallen

Still zu Grund, vor Alterschwäche.

Krähen, kaum die Schwingen regend,

Streichen langsam; dort am Hügel

Läßt die Windmühl ruhn die Flügel;

Ach, wie schläfrig ist die Gegend!

Lenz und Sommer sind verflogen;

Dort das Hüttlein, ob es trutze,

Blickt nicht aus, die Strohkapuze

Tief ins Aug herabgezogen.

Schlummernd, oder träge sinnend,

Ruht der Hirt bei seinen Schafen.

Die Natur, Herbstnebel spinnend,

Scheint am Rocken eingeschlafen.

Rét patakja lanyha, lomha

szellő hírt sem ad magáról

színtelen lomb hull a fáról,

vénüléstől hull a lombja.

Lusta rajban varju szálldos,

mintha nem lendülne szárnya,

szélmalom les szélre várva,

álmos táj ez, szörnyen álmos!

Itt tavasz s nyár rég szaladt át,

kunyhó áll a gyepszegélyen,

nem néz, szemre húzta mélyen

azt az ócska szalma-sapkát.

Bús juhász ül eltünődve,

vagy csak szundit nyája mellett?

Ködöt font az ősz a földre

s elaludt a rokka mellett.