Lenau, Nikolaus: Esengés (Bitte Magyar nyelven)

Weil auf mir, du dunkles Auge,

Übe deine ganze Macht,

Ernste, milde, träumerische,

Unergründlich süße Nacht!

Nimm mit deinem Zauberdunkel

Diese Welt von hinnen mir,

Daß du über meinem Leben

Einsam schwebst für und für.

Emeld rám magad, sötét szem,

Legyen hatalmad erély,

Te, komoly, lágy, álomittas,

Érthetetlen, édes Éj!



Fedd el varázsos ködöddel,

Világomat félre vidd,

Hogy az életem fölött csak

Te lebeghess egyre itt.
   
   
   
   
A német szöveg utolsó sorában a „schwebst“ alapalak helyett ritmikai okból nyilvánvalóan csakis az ugyancsak létező „schwebest“ alaknak kellene állnia még akkor is, ha a vers minden kiadásában „schwebst“ állna, még akkor is, ha maga a költő hagyta volna ki merő figyelmetlenségből azt az „e“ betűt (N.B. szinte lehetetlen az ilyesmi, ha az a költő valóban költő, nem pedig botcsináta, dilettáns versfaragó). De lásd pl.: https://www.projekt-gutenberg.org/lenau/gedichte/chap135.html , https://www.lieder.net/lieder/get_text.html?TextId=9985  -t is stb. Ez nem fölösleges szőrszálhasogatás: a versekben a ritmus semmivel sem kevésbé fontos, mint az úgynevezett mondanivaló, annak ellenére, hogy a ritmus a verseknek vagy 90 %-ban sztereotip ritmikai képlet mechanikus követése. Olyasmi ez, mint beszédünkben az ugyancsak mechanikusan követendő nyelvtani szabályok: áthágásuk műveletlenségre vall, és a szöveget olvashatatlanná teszi..