Lessing, Gotthold Ephraim: A méh (Die Biene Magyar nyelven)

Als Amor in den goldnen Zeiten
Verliebt in Schäferlustbarkeiten
Auf bunten Blumenfeldern lief,
Da stach den kleinsten von den Göttern
Ein Bienchen, das in Rosenblättern,
Wo es sonst Honig holte, schlief.

Durch diesen Stich ward Amor klüger.
Der unerschöpfliche Betrüger
Sann einer neuen Kriegslist nach:
Er lauscht in Rosen und Violen;
Und kam ein Mädchen sie zu holen,
Flog er als Bien heraus, und stach.

Az Aranykorban, hahogy Ámor,
Kit fűtött egy pásztori mámor,
Tarka virágokhoz szaladt,
Megcsípte őt, e csöppnyi istent,
Egy méh, mely elszunnyada itt lent
Gyűjtés helyett, rózsák alatt.

E csípés kiokositotta
Azt, ki veszélyes mint borotva,
S kiötölt egy új hadicselt:
Bújik rózsába, ibolyába,
S ha lányka jön, nem jön hiába:
Nyilat lő bele, s íme nyert.
   
   
   
Ha a „csípni” ige tárgyas ragozási alakja „csípja”, akkor az „í” hang abban mély hangrendű „í”, mint pl. az „írni” (írja), „bírni” (bírja), „nyírni” (nyírja) szóban stb., és akkor „csípés” helyett nekem is azt kellett volna írnom, hogy „csípás”. De bevallom, konzervativizmusom nem engedte ennyire nagy mértékben alkotó módon használnom anyanyelvemet, amint azt T. S. Eliot hiányolja Byronban, és így megmaradtam a „csípés”-nél.