Lessing, Gotthold Ephraim: A lustaság dicsérete (Lob der Faulheit Magyar nyelven)

Faulheit, endlich muß ich dir                    

Auch ein kleines Loblied bringen!            

O!. . . Wie. . . sauer. . . wird es mir            

Dich nach Würde zu besingen!                 

Doch ich will mein Bestes tun:                  

Nach der Arbeit ist gut ruhn.                    


Höchstes Gut, wer dich nur hat,               

Dessen ungestörtes Leben. . .                     

Ach!. . . ich gähn!. . . ich. . . werde matt.  

Nun, so magst du mir's vergeben,             

Daß ich dich nicht singen kann:                

Du verhinderst mich ja dran.                    

Lustaság, hát végre már

Lantom téged is dicsérjen!

Pedig... nehéz... ugyebár

Úgy, hogy teveled felérjen!

Igyekezni fogok, és

Jól jön majd a pihenés.

Henyélés rózsát terem.

Kinek dologtalan élte...

Áohh... leragad... sze... mem.

Ezért hát — bocsáss meg érte —

Téged mégsem zengelek, 

Éppen te nem engeded.