Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lichtenstein, Alfred: Capriccio (Capriccio Magyar nyelven)

Lichtenstein, Alfred portréja

Capriccio (Német)

So will ich sterben:

Dunkel ist es. Und es hat geregnet.

Doch du spürst nicht mehr den Druck der Wolken,

Die da hinten noch den Himmel hüllen

In sanften Sammet.

Alle Straßen fließen, schwarze Spiegel,

An den Häuserhaufen, wo Laternen,

Perlenschnüre, leuchtend hängen.

Und hoch oben fliegen tausend Sterne,

Silberne Insekten, um den Mond –

Ich bin inmitten. Irgendwo. Und blicke

Versunken und sehr ernsthaft, etwas blöde,

Doch ziemlich überlegen auf die raffinierten,

Himmelblauen Beine einer Dame,

Während mich ein Auto so zerschneidet

Daß mein Kopf wie eine rote Murmel

Ihr zu Fügen rollt...

 

Sie ist erstaunt. Und schimpft dezent. Und stößt ihn

Hochmütig mit dem zierlich hohen Absatz

Ihres Schuhchens

In den Rinnstein –



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de

Capriccio (Magyar)

Így vágyom meghalni:

Sötét van. És eső esett.

De nem érzed többé a felhők nyomását,

melyek mögötted még lágy bársonyba

burkolják az eget.

Minden utca hömpölyög, fekete tükrök

a házak sokaságán, ahol lámpások,

gyöngyfüzérek függenek fénylőn.

És fent a magasban csillagok ezrei szállnak,

ezüst rovarok, a hold körül –

Én közöttük vagyok. Bárhol. És merengve,

és nagyon komolyan, kissé bárgyún,

fölényesen egy hölgy 

rafinált, égszínkék lábaira nézek,

mialatt egy autó szétszabdal engem,

és a fejem vörös üveggolyóként

lábaihoz gurul…

 

Ő csodálkozik. És illően szitkozódik. Aztán gőgösen

betaszítja a fejet kecses magas sarkú

cipellőjével

a csatornába –



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásaB.E.

minimap