Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lichtenstein, Alfred: Capriccio (Capriccio Magyar nyelven)

Lichtenstein, Alfred portréja

Capriccio (Német)

So will ich sterben:

Dunkel ist es. Und es hat geregnet.

Doch du spürst nicht mehr den Druck der Wolken,

Die da hinten noch den Himmel hüllen

In sanften Sammet.

Alle Straßen fließen, schwarze Spiegel,

An den Häuserhaufen, wo Laternen,

Perlenschnüre, leuchtend hängen.

Und hoch oben fliegen tausend Sterne,

Silberne Insekten, um den Mond –

Ich bin inmitten. Irgendwo. Und blicke

Versunken und sehr ernsthaft, etwas blöde,

Doch ziemlich überlegen auf die raffinierten,

Himmelblauen Beine einer Dame,

Während mich ein Auto so zerschneidet

Daß mein Kopf wie eine rote Murmel

Ihr zu Fügen rollt...

 

Sie ist erstaunt. Und schimpft dezent. Und stößt ihn

Hochmütig mit dem zierlich hohen Absatz

Ihres Schuhchens

In den Rinnstein –



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de

Capriccio (Magyar)

Így haljak én meg:

Éjsötét. És esső is esett még.

De nem érzed már felhők nyomását,

Pedig elfátyolozva az égbolt,

Jó puha bársony.

Utcaáram fekete tükörben,

Házrakások, hol az utcalámpák,

Gyöngysorok, lógnak derengve.

És ott fent röpköd ezernyi csillag,

Ezüst rovarok, a hold körül.

Én köztük vagyok. Bárhol. És figyelve,

Komolyan, elmélyedve, ostobácskán,

De mégis jobban mint a raffináltak,

Egy hölgynek mindkét égszínü lábát,

Míg egy autó úgy miszlikre szabdal,

Hogy fejem mint egy vörös golyóbis

Hozzátok gurul...
   
   
   
Bámul a hölgy. Szid. Ám decens. Berúgja

Büszkén elegáns finom tűsarokkal

Topánnal

Csatorna lukába —



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap