Liliencron, Detlev von : Säntis (Säntis Magyar nyelven)

Hundertmal an's Fenster tret' ich,

In die Straßen weit zu schauen,

Immer, immer noch vergebens,

Ach, in aller Welt wo bleibt er,

Bleibt der Bernhardinerhund.

Endlich, endlich um die Ecke

Patscht auf würdevollen Tatzen,

Patscht, die Fahne hängen lassend,

Patscht ein gelb und weiß gefleckter

Ernster Bernhardinerhund.

Neben ihm, mit leichten Schritten,

Schreitet, sommerlich gekleidet,

Eine junge, zarte Schöne,

Und ihr Händchen führt am Halsband

Ihren Bernhardinerhund.

Bald im Zimmer steht das Mädchen,

Und wir halten uns umschlungen.

Zwischen uns drängt seine Schnauze,

Wedelnd, hechelnd, jener ernste,

Treue Bernhardinerhund.

Százszor az ablakhoz lépek,

végignézek a nagy utcán,

de hiába, csak hiába:

Ah, hol lehet, hol maradhat

az a szentbernáthegyi?

Végre befordul a sarkon,

tele talpán csak úgy csattog,

csattog, bojtját leeresztve,

csattog egy rőt- s fehér-foltos,

komoly szentbernáthegyi.

És mellette könnyedén és

könnyű, nyári öltözékben

egy gyönyörű ifju nő jön:

az vezeti kis kezével

azt a szentbernáthegyit.

Itt a lány már a szobámban,

ölelkezünk, csókolózunk.

Farkcsóválva, korholóan

dugja orrát közibénk a

komoly szentbernáthegyi.