Lohmeyer, Julius: A rózsabimbó (Rosenknospe Magyar nyelven)

"Der Gott der Blüthen ist das Licht."             

Die Knospe wollt' ich brechen                          
In später Abendstund,                                      
Mir war, ich hörte sprechen                              
Den halberschloss'nen Mund:                          

"O lass im Morgenthaue                                  
Mich ganz erschliessen nur                               
Ihm, den ich ahnend schaue,                            
Dem Lichtgott dieser Flur.                                

Gern fall' ich dann dem Loose,                        
Das frühen Tod mir beut —                               
Brich morgen mich als Rose,                            
Nur nicht als Knospe heut."                             

„A virágzás istene a fény”
   
   
Letéptem volna bimbót
Egy késő estelen;
S hallottam szinte, így szólt,
így könyörgött nekem:

„Hagyj harmatomban, ó, hagyj
Végleg kibomlani
Annak, ki égi, jó s nagy,
Fényes és isteni.

Aztán teljen be sorsom,
Virágszedés során —
Rózsaként tépj le gyorsan,
Ne bimbóként, korán!