Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Mörike, Eduard: Elutazás (Abreise Magyar nyelven)

Mörike, Eduard portréja
Szabó Lőrinc portréja

Vissza a fordító lapjára

Abreise (Német)

Fertig schon zur Abfahrt steht der Wagen,
Und das Posthorn bläst zum letzten Male.
Sagt, wo bleibt der vierte Mann so lange?
Ruft ihn, soll er nicht dahinten bleiben!
– Indes fällt ein rascher Sommerregen;
Eh man hundert zählt, ist er vorüber;
Fast zu kurz, den heißen Staub zu löschen;
Doch auch diese Letzung ist willkommen.
Kühlung füllt und Wohlgeruch den weiten
Platz und an den Häusern ringsum öffnet
Sich ein Blumenfenster um das andre.
Endlich kommt der junge Mann. Geschwinde!
Eingestiegen! – Und fort rollt der Wagen.
Aber sehet, auf dem nassen Pflaster
Vor dem Posthaus, wo er stillgehalten,
Läßt er einen trocknen Fleck zurücke,
Lang und breit, sogar die Räder sieht man
Angezeigt und wo die Pferde standen.
Aber dort in jenem hübschen Hause,
Drin der Jüngling sich so lang verweilte,
Steht ein Mädchen hinterm Fensterladen,
Blicket auf die weiß gelaßne Stelle,
Hält ihr Tüchlein vors Gesicht und weinet.
Mag es ihr so ernst sein? Ohne Zweifel;
Doch der Jammer wird nicht lange währen:
Mädchenaugen, wißt ihr, trocknen hurtig,
Und eh auf dem Markt die Steine wieder
Alle hell geworden von der Sonne,
Könnet ihr den Wildfang lachen hören.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zeno.org

Elutazás (Magyar)

Kész a kocsi, menne már, utolsót
fúj a postakürt. Hol az az ember,
a negyedik? Hívjátok, siessen,
ha nem akar végkép lemaradni!
- Időközben könnyű nyári zápor
szakad alá; egy-kettőre vége;
ép hogy elveri az áthevült port;
de ez a kis enyhülés is áldás.
Hűvös jószag tölti be a tágas
piacteret és köröskörül mind
kitárul a sok virágos ablak.
Végre szalad a fiatalember.
Beszállni! - S a kocsi tovagördül.
De nini, ott, ahol állt, a nedves
kövezeten, a posta előtt, egy
tiszta, száraz folt maradt utána,
hosszú, széles, még a négy kerék is
látszik, és hogy a lovak hol álltak.
Ott meg, abban a szép kicsi házban,
ahol oly sokáig volt az ifjú,
egy szép lány áll az ablak mögött és
bámul a fehéren hagyott helyre,
kendőt nyomkod a szemére és sír.
Komolyan úgy fáj a szíve? Hogyne!
De a bánat nem tart túlsokáig:
hamar szárad, tudjuk, a leányszem,
s még mielőtt fehér lesz a napban
a piactér, újra felcsilingel
a kis vadóc vidám kacagása!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaSz. L.

minimap