Mörike, Eduard: Az elhagyott lányka (Das verlassene Mägdlein Magyar nyelven)

Früh, wann die Hähne krähn,
Eh’ die Sterlein verschwinden,
Muß ich am Herde stehn,
Muß feuer zünden.
 
Schön ist der Flammen Schein,
Es springen die Funken;
Ich schaue do drein,
In Leid versunken.
 
Plötzlich, da kommt es mir,
Treuloser Knabe,
Daß ich die Nacht von dir
Geträumet habe.
 
Träne auf Träne dann
Stürzet hernieder;
So kommt der Tag heran –
O ging’ er wieder!

Csillagos még a menny,
s kakas szava kelt fel:
tűzhelyem őrizem
már kora reggel.

Szép, ahogy lángragyúl
és pattog a rőzse:
elnézem szótlanul,
mély gondba dőlve.

Ekkor belémnyilall
fájón az emlék:
a hűtlen ifjúval
álmodtam ismét.

Könnyeim hullanak,
egymásba folyva:
így köszönt rám a nap -
bár vége volna!