Mörike, Eduard: Ő az (Er ist's Magyar nyelven)

 Frühling läßt sein blaues Band
Wieder flattern durch die Lüfte;
Süße, wohlbekannte Düfte
Streifen ahnungsvoll das Land.
Veilchen träumen schon,
Wollen balde kommen,
 - Horch, von fern ein leiser Harfenton!
Frühling, ja du bist’s!
Dich hab ich vernommen!

Kék szalagját bontja már
a tavasz, fönt leng az égen,
édes illatok lehével
csíkozódik a határ.
Már a föld alól
az ibolya ébred.
Hallod, messze könnyű hárfa szól!
Tavasz, te vagy az!
Hallottalak téged!