Mörike, Eduard: Ő az (Er ist's Magyar nyelven)

 Frühling läßt sein blaues Band

Wieder flattern durch die Lüfte;

Süße, wohlbekannte Düfte

Streifen ahnungsvoll das Land.

Veilchen träumen schon,

Wollen balde kommen,

 - Horch, von fern ein leiser Harfenton!

Frühling, ja du bist’s!

Dich hab ich vernommen!

Kék szalagját bontja már

a tavasz, fönt leng az égen,

édes illatok lehével

csíkozódik a határ.

Már a föld alól

az ibolya ébred.

Hallod, messze könnyű hárfa szól!

Tavasz, te vagy az!

Hallottalak téged!