Mörike, Eduard: Ő az! (Er ist's Magyar nyelven)

 Frühling läßt sein blaues Band
Wieder flattern durch die Lüfte;
Süße, wohlbekannte Düfte
Streifen ahnungsvoll das Land.
Veilchen träumen schon,
Wollen balde kommen,
 - Horch, von fern ein leiser Harfenton!
Frühling, ja du bist’s!
Dich hab ich vernommen!

Kék szalagját a tavasz
Újra légben lobogtatja;
Édes illat simogatja,
Tájban emléket fakaszt.
Ibolya, alszol,
Mindjárt ébresztenek.
– Halld, távolról halk hárfahang szól!
Te vagy az, tavasz!
Téged éreztelek!