Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Mörike, Eduard: Páros éji dal (Gesang zu zweien in der Nacht Magyar nyelven)

Mörike, Eduard portréja

Vissza a fordító lapjára

Gesang zu zweien in der Nacht (Német)

Sie:
Wie süß der Nachtwind nun die Wiese streift,
Und klingend jetzt den jungen Hain durchläuft!
Da noch der freche Tag verstummt,
Hört man der Erdenkräfte flüsterndes Gedränge,
Das aufwärts in die zärtlichen Gesänge
Der reingestimmten Lüfte summt.
 
Er:
Vernehm ich doch die wunderbarsten Stimmen,
Vom lauen Wind wollüstig hingeschleift,
Indes, mit ungewissem Licht gestreift,
Der Himmel selber scheinet hinzuschwimmen.
 
Sie:
Wie ein Gewebe zuckt die Luft manchmal,
Durchsichtiger und heller aufzuwehen;
Dazwischen hört man weiche Töne gehen
Von sel'gen Feen, die im blauen Saal
Zum Sphärenklang,
Und fleißig mit Gesang,
Silberne Spindeln hin und wider drehen.
 
Er:
O holde Nacht, du gehst mit leisem Tritt
Auf schwarzem Samt, der nur am Tage grünet,
Und luftig schwirrender Musik bedienet
Sich nun dein Fuß zum leichten Schritt,
Womit du Stund um Stunde missest,
Dich lieblich in dir selbst vergissest –
Du schwärmst, es schwärmt der Schöpfung Seele mit!



Az idézet forrásahttp://www.zeno.org

Páros éji dal (Magyar)

A nő:
A páston édes éji szél oson,
csengve fut át az ifju pagonyon!
A hetyke nappal néma még,
a föld erői lenn torlódnak sustorogva,
fölzsonganak a gyöngéd-lágy dalokba,
ha bong a tiszta hangu lég.
 
A férfi:
A lanyha szél csodálatos zenét hord,
uszálya kéjesen fülembe leng;
párálló, gyöngéd fények közt dereng
s úgy tetszik, mintha úszna fönn az égbolt.
 
A nő:
A lég szőttese néha meglobog,
üdébben s áttetszőbben lengve feljebb;
s a kék teremben halkan énekelnek
boldog tündérek puha dallamot,
s égi zenén
s buzgó dal ütemén
ezüst orsóik té s tova peregnek.
 
A férfi:
Szelíd éj, halkan lépdelsz hajnalig
gyász bársonyon, mely zöldell napsütésre,
s valami vidám zene zümmögése
lendíti lágyan könnyű talpaid;
a tűnő órát sorra fejted,
magadat játszin elfelejted –
s a Világ lelke véled álmodik!



KiadóBudapest, Magvető Kiadó
Az idézet forrásaSzerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 255, 257. p.

Kapcsolódó videók


minimap