Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Mühsam, Erich: Die Pflicht

Mühsam, Erich portréja

Die Pflicht (Német)

Jüngst war der Tod bei mir zu Gast,

Unsichtbar stand er und hat still

Und prüfend meinen Puls gefaßt,

Als fragt er, ob ich folgen will.

 

Da ward mein Körper schwebend leicht,

Und in mir ward es licht und rein.

Ich spürte: Wenn das Leben weicht,

Muß Seligkeit und Süße sein.

 

Willkommner Tod. Du schreckst mich nicht;

In deiner Obhut ist es gut,

Wo Geist und Leib von aller Pflicht,

Von Kerkerqual und Ängsten ruht ...

 

Von aller Pflicht? Stirbt denn mit mir

Der Krieg, das Unrecht und die Not?

Des Armen Sucht, des Reichen Gier, –

Sind sie mit meinem Ende tot?

 

Ich schwur den Kampf. Darf ich ihn fliehn?

Noch leb ich – wohlig oder hart.

Kein Tod soll mich der Pflicht entziehn, –

Und meine Pflicht heißt Gegenwart!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://de.wikisource.org/wiki/Die_Pflicht

Kötelesség (Magyar)

A halál vendégem volt minap...

Ködként megállott, nesztelen

csuklón ragadva, mintha csak

vizsgálna, kérdve: „jössz velem?"

 

S a testem pillekönnyü lett,

s mindenre tiszta fény derült.

Éreztem: édes üdv lehet,

midőn ellebben életünk.

 

Üdv, ó, halál! Nem rémitesz:

oly jó e védőszárny alatt,

hol szellem és test könnyü lesz,

kötelme, kínja megszakad...

 

Kötelme? Ó, de meghal-e

a jogtiprás, ínség s gyilok,

szegénynek szomja, dús dühe -

megszűnik-é, ha meghalok?

 

Harcot fogadtam. Futni láss?

Élek – csatázva s csendesen.

Ó, fel ne oldja pusztulás

kötelmem – szent e név: jelen!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap