Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Meyer, Conrad Ferdinand: In der Sistina

Meyer, Conrad Ferdinand portréja

In der Sistina (Német)

In der Sistine dämmerhohem Raum,

Das Bibelbuch in seiner nerv'gen Hand,

Sitzt Michelangelo in wachem Traum,

Umhellt von einer kleinen Ampel Brand.

 

Laut spricht hinein er in die Mitternacht,

Als lauscht' ein Gast ihm gegenüber hier,

Bald wie mit einer allgewalt'gen Macht,

Bald wieder wie mit seinesgleichen schier:

 

„Umfaßt, umgrenzt hab ich dich, ewig Sein,

Mit meinen großen Linien fünfmal dort!

Ich hüllte dich in lichte Mäntel ein

Und gab dir Leib, wie dieses Bibelwort.

 

Mit wehnden Haaren stürmst du feurigwild

Von Sonnen immer neuen Sonnen zu,

Für deinen Menschen bist in meinem Bild

Entgegenschwebend und barmherzig du!

 

So schuf ich dich mit meiner nicht'gen Kraft:

Damit ich nicht der größre Künstler sei,

Schaff mich - ich bin ein Knecht der Leidenschaft

Nach deinem Bilde schaff mich rein und frei!

 

Den ersten Menschen formtest du aus Ton,

Ich werde schon von härterm Stoffe sein,

Da, Meister, brauchst du deinen Hammer schon,

Bildhauer Gott, schlag zu! Ich bin der Stein.”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mitglied.multimania.de

A sixtusi kápolnában (Magyar)

Homályba ködlik fel a kupola,

lent Michelangelo töprengve ül,

izmos kezében nyitott biblia,

kis lámpa fénye lobogja körül.

 

Mintha vendége volna, hangosan

beszél az éjfélbe valahová,

mintha egy földöntúli hatalom,

majd szinte mintha ember hallaná:

 

„Nézd, Örök Lény, nagy vonalaimat,

ötször formába zártalak vele,

fénylő palásttal borítottalak

s testet adtam neked, mint az Ige.

 

Napoktól mindig új napok felé

repülsz és vad lángvihar a hajad,

festményemen választottad elé

ereszkedel s irgalmas szivü vagy!

 

Hitvány erőm ilyennek alkotott:

s hogy le ne győzzem művészetedet,

gyúrj át képedre – szenvedély vagyok –

gyúrj át, hogy tiszta és szabad legyek!

 

Sár adta az első ember anyagát;

az enyém zordabb... Mester, vedd elő,

ami itt kell: jöjjön a kalapács...

Szobrász-Isten, sujts! Én vagyok a kő!"



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap