Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Meyer, Conrad Ferdinand: Újra (Noch einmal Magyar nyelven)

Meyer, Conrad Ferdinand portréja
Mészöly Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

Noch einmal (Német)

Noch einmal Noch einmal ein flüchtiger Wandergesell –
Wie jagen die schäumenden Bäche so hell,
Wie leuchtet der Schnee an den Wänden so grell!

Hier oben mischet der himmlische Schenk
Aus Norden und Süden der Lüfte Getränk,
Ich schlürf es und werde der Jugend gedenk.

O Atem der Berge, beglückender Hauch!
Ihr blutigen Rosen am hangenden Strauch,
Ihr Hütten mit bläulich gekräuseltem Rauch –

Den eben noch schleiernder Nebel verwebt,
Der Himmel, er öffnet sich innig und lebt,
Wie ruhig der Aar in dem strahlenden schwebt!

Und mein Herz, das er trägt in befiederter Brust,
Es wird sich der göttlichen Nähe bewusst,
Es freut sich des Himmels und zittert vor Lust –

Ich sehe dich, Jäger, ich seh dich genau,
Den Felsen umschleichest du grau auf dem Grau,
Jetzt richtest empor du das Rohr in das Blau –

Zu Tale zu steigen, das wäre mir Schmerz –
Entsende, du Schütze, entsende das Erz!
Jetzt bin ich ein Seliger! Triff mich ins Herz!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de

Újra (Magyar)

Ma újra a régi suhanc vagyok én!
Zuhogó vizeken bukfencez a fény,
szikrát vet a hó a csucsok tetején ...

Mint bűvös italt habzsolva iszom
rohanó szelek árját itt a fokon,
és föllobog újra vad ifjukorom ...

Ó, boldogitó szelek isteni sodra!
Ó, vérszinü rózsa sűrű teli bokra!
Ó, messzi tetők kékes, pici fodra!

Már oszlik-foszlik a köd puha fátyla,
mély kékjét az ég pompázva kitárja,
fönn sas lebeg ott, egy-helybe megállva.

S odafönn a madár kebelébe dörömböl
az én szivem is ma a részeg örömtől,
habzsolva a mennyei fényes özönből ...

Ni, ott a vadász megy a szikla-soron!
A szürke falon lelapulva oson ...
Most! ... Csillan a puska a kék azuron ...

Ó, isteni perc! Szivem ég fele száll!
„Csak a völgybe ne, vissza ne!" - Így kalapál.
Most lőjj, te vadász: a szivembe találj!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaM. D.

minimap