Meyer, Conrad Ferdinand: Hőség (Schwüle Magyar nyelven)

Trüb verglomm der schwüle Sommertag,

Dumpf und traurig tönt mein Ruderschlag -

Sterne, Sterne - Abend ist es ja -

Sterne, warum seid ihr noch nicht da?

Bleich das Leben! Bleich der Felsenhang!

Schilf, was flüsterst du so frech und bang?

Fern der Himmel und die Tiefe nah -

Sterne, warum seid ihr noch nicht da?

Eine liebe, liebe Stimme ruft

Mich beständig aus der Wassergruft -

Weg, Gespenst, das oft ich winken sah!

Sterne, Sterne, seid ihr nicht mehr da?

Endlich, endlich durch das Dunkel bricht -

Es war Zeit! - ein schwaches Flimmerlicht -

Denn ich wußte nicht, wie mir geschah.

Sterne, Sterne, bleibt mir immer nah.

Elhamvadt az izzó nyári nap,

evezőmtől tompán nyög a hab —

itt az este s csillag nem ragyog —

mért nem tűntök fel már, csillagok?

Sápadt élet! Sápadt kő-világ!

Mit susogsz oly pimaszul, te nád?

Messzi az ég s közel a habok –

mért nem tűntök fel már, csillagok?

Százszor kedves hang hív szűntelen,

vizi sírból cicázik velem

hess kísértet! – hogy csábítgatott!

Nem tűntök fel többé, csillagok?

Végre áttör az est függönyén

– ideje volt! – némi gyönge fény;

nem tudom, mi történt velem ott.

Csillagok, csak el ne hagyjatok!