Morgenstern, Christian: Gondold el, mit hordtunk össze, barátom... (komoly vers) (Bedenke, Freund, was wir zusammen sprachen Magyar nyelven)

Bedenke, Freund, was wir zusammen sprachen.
War's wert, daß wir den Bann des Schweigens brachen,
um solche Nichtigkeiten auszutauschen?

So schwätzen wohl zwei Vögel miteinander,
derweil in unablässigem Gewander
des Stromes strenge Wogen meerwärts rauschen.

Erwacht in dir nicht ein Gefühl der Leere,
erwägst du, wie so auftut Jahre, Jahre
nichts als Geschwätz aus dir sich und dem andern,

indessen nach der Gottheit Schoß und Meere
der Geistesweisheit sternenspiegelklare
Gewässer ruhlos und gewaltig wandern?

Gondold el, mit hordtunk össze, barátom.
Többet nyerünk a hallgatásvarázson,
mint olyan semmiségeket locsogva.

Így csivitel egymásnak két madárka,
míg tengerbe vándorol meg nem állva
hatalmas hullámoknak árja, sodra.

Nem támad benned érzése nagy Űrnek,
nem fontolgatod, hogy’ halmoznak évek
neked és másoknak kongó dumákat,

míg az Istenség Ölébe merülnek
a Csillagtükörfényszellemiségnek
folyamai és hatalmassá válnak?
   
   
   
Ez elképesztő. Épp az az ember ír így, aki nyíltan abszurd, humorosan értelmetlen verseivel lett világhíressé! Igaz, hogy azok a blődliversek sokkal eredetibbek az ilyen, ún. szapienciális versek bölcsességeinél, de azért jó vers ez is, egyáltalán nem kevésbé jó a híres költők verseinek átlagánál. Különösen nagyszerűnek tartom a „sternenspiegelklare” (csillagtükörfényes) szóalkotást, meg a „Bann des Schweigens”-t = a hallgatás varázsa, sőt ez alighanem kétértelmű, és azt is jelentheti, hogy „a hallgatás kiátkozása”, vagyis hogy a szent szótlanság kiközösíti az üres locsogást, bár azért ebben a jelentéslehetőségben nem vagyok biztos. — Morgenstern komoly versei nem keltettek semmi feltűnést, még az utókor szemében is alig. Lehet, hogy ha nem publikál blődliverseket IS, akkor ma ő is a komoly német költők közé számítana. De hát például két párhuzamos egyenes vonal, amelyeket úgy nyel magába az Örökkévalóság, mint két arkangyalt, az tényleg sokkal eredetibb és szórakoztatóbb, mint a Szent Bölcsesség, amely folyton korlátok közé szorítaná az életünket... Ezért Morgenstern kora és utókora nem is olyan buta egyáltalán. Mindazonáltal éljen a Bölcsesség és éljen a Blődli! A maga módján bölcs az is.