Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Morgenstern, Christian: Berlin (nem abszurd vers) (Berlin Magyar nyelven)

Morgenstern, Christian portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Berlin (Német)

Ich liebe dich bei Nebel und bei Nacht,
wenn deine Linien ineinander schwimmen, -
zumal bei Nacht, wenn deine Fenster glimmen
und Menschheit dein Gestein lebendig macht.
 
Was wüst am Tag, wird rätselvoll im Dunkel;
wie Seelenburgen stehn sie mystisch da,
die Häuserreihn, mit ihrem Lichtgefunkel;
und Einheit ahnt, wer sonst nur Vielheit sah.
 
Der letzte Glanz erlischt in blinden Scheiben;
in seine Schachteln liegt ein Spiel geräumt;
gebändigt ruht ein ungestümes Treiben,
und heilig wird, was so voll Schicksal träumt.
 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Berlin (nem abszurd vers) (Magyar)

Kedvellek ködben meg mély éjeken,
mikor a vonalaid összeérnek, —
de főleg éjjel: ablakaid égnek
és kőrakásod nem élettelen.

Nappal sivár, mi rejtelmes sötétben:
mint lélekvárosok állnak oda
villogó házsorok tündérmesésen;
a sokféleség most egység, csoda.

A fény kihúny, ablak mind vaksi füst-rés;
dobozába egy játékszer kerül;
leláncolva az ürgefürge nyüzsgés,
s szent lesz, amin sors küldte álma ül.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap