Morgenstern, Christian: Szobrász-szemmel (Bildhauerisches Magyar nyelven)

Palmström haut aus seinen Federbetten,

sozusagen, Marmorimpressionen:

Götter, Menschen, Bestien und Dämonen.

Aus dem Stegreif faßt er in die Daunen

des Plumeaus und springt zurück, zu prüfen,

leuchterschwingend, seine Schöpferlaunen.

Und im Spiel der Lichter und der Schatten

schaut er Zeuse, Ritter und Mulatten,

Tigerköpfe, Putten und Madonnen...

träumt: wenn Bildner all dies wirklich schüfen,

würden sie den Ruhm des Alters retten,

würden Rom und Hellas übersonnen!

Kihoz Palström pehelypaplanából
   
úgyszólván márványimpressziókat:
   
égi, földi s pokoli lakókat.
   
   
   
Találomra jó dunyhai mélybe
   
túr, majd lámpással, hátrálva, nézi,
   
mit alkot az alkotószeszélye.
   
   
   
S lát fények s árnyak forgatagában
   
Zeuszokat, istennőt ruhátlan,
   
mulattot, tigrist, puttót, Madonnát...
   
   
   
s réved: faragnák ki ezt müvészek!
   
Korunk dicsőségét megnövelnék,
   
Rómáét s Hellászét visszavonnák!