Morgenstern, Christian: A költői menyét, akarom mondani nyest (Das ästhetische Wiesel Magyar nyelven)

Ein Wiesel

saß auf einem Kiesel

inmitten Bachgeriesel.

Wißt ihr

weshalb?

Das Mondkalb

verriet es mir

im Stillen:

Das raffinier-

te Tier

tat's um des Reimes willen.

A nyest

nem volt kavicsra ülni rest

mihelyst leszállt az est.

Mit gondoltok,

miért? Belesúgta szende

fülembe

az újkapu

borja:

A csodálat-

os állat

egy rímlajtorja.

   1. strófa, más (félre)fordítás:

A görény

nyakán nincs sörény

lakása cserény.

Kavicsra ülni: Hogy miért épp kavicsra, azt megmagyarázza maga a vers: azért, mert a Kiesel = kavics szó rímel a Wiesel = menyét szóval. Szójátékokat nem lehet lefordítani más nyelvre, de mint Sztálin elvtárs mondotta volt, „A nagy nehézségek éppen azért vannak, hogy szembeszálljunk velük és legyőzzük azokat” (alsótagozatos osztályom falát díszítő felirat). Nem kunszt olyasmit lefordítani, amit le lehet fordítani; olyasmit kunszt lefordítani, amit nem lehet lefordítani. Én mégis már a harmadik vagyok a Magyarul Bábelben hasábjain, aki ezt az értelmetlen és lefordíthatatlan verset értelmetlenül és lefordíthatatlanul lefordítja. Az eredeti menyétet nyestté ill. görénnyé fordítottam — igaz, hogy félre, de legalább tudományosan: állattani szempontból ezek az állatok rokonok. 

Mondkalb = ütődött, vízfejű ember, szó szerint ,torzszülött’, pontosabban az elvetélés során az anyaméhből kijövő alaktalan húsdarab. A holdhoz csupán annyi köze van, hogy a néphit szerint az elvetélés a hold káros hatásának számlájára írandó.