Morgenstern, Christian: Az uzsonnapapír! (Das Butterbrotpapier Magyar nyelven)

Ein Butterbrotpapier im Wald, —
da es beschneit wird, fühlt sich kalt ...

In seiner Angst, wiewohl es nie
an Denken vorher irgendwie

gedacht, natürlich, als ein Ding
aus Lumpen usw., fing,

aus Angst, so sagte ich, fing an
zu denken, fing, hob an, begann,

zu denken, denkt euch, was das heißt,
bekam (aus Angst, so sagt ich) – Geist,

und zwar, versteht sich, nicht bloß so
vom Himmel droben irgendwo,

vielmehr infolge einer ganz
exakt entstandnen Hirnsubstanz —

die aus Holz, Eiweiß, Mehl und Schmer,
(durch Angst) mit Überspringen der

sonst üblichen Weltalter, an
ihm Boden und Gefäß gewann —

[(mit Überspringung) in und an
ihm Boden und Gefäß gewann].

Mit Hilfe dieser Hilfe nun
entschloß sich das Papier zum Tun, —

zum Leben, zum — gleichviel, es fing
zu gehn an — wie ein Schmetterling ...

zu kriechen erst, zu fliegen drauf,
bis übers Unterholz hinauf,

dann über die Chaussee und quer
und kreuz und links und hin und her –

wie eben solch ein Tier zur Welt
(je nach dem Wind) (und sonst) sich stellt.

Doch, Freunde! werdet bleich gleich mir! —
Ein Vogel, dick und ganz voll Gier,

erblickts (wir sind im Januar ...) —
und schickt sich an, mit Haut und Haar —

und schickt sich an, mit Haar und Haut —
(wer mag da endigen!) (mir graut) —

(Bedenkt, was alles nötig war!) —
und schickt sich an, mit Haut und Haar — —

Ein Butterbrotpapier im Wald
gewinnt — aus Angst — Naturgestalt ...

Genug!! Der wilde Specht verschluckt
das unersetzliche Produkt ...

Erdőn egy uzsonnapapír, —
hideg van — dideregve sír...

Kínzó félelmében, noha
még nem gondolkodott soha

naná, világos, mint affé-
le rongy stb., most a fé-

lelemtől, mondom, nekilát
jól kigondolkodni magát.

Gondolják el, ez mit jelent:
az ész (a félsztől) belement,

s természetesen nem csak úgy
az égből pottyant valahogy

hanem itt lent, az ég alatt
jött létre az agy-nyersanyag

fa-, tojás-, zsír- liszt- és rokon
vegyületekből korokon

ugorva át (a félsz miatt)
s talajra s tégelyre akadt

[a (korszak)átugrás miatt
talajra s tégelyre akadt].

Így lénnyé avanzsálva hát
elszánta a papír magát

élésre — azaz röviden:
hogy menjen — mint lepke megyen...

mászik előbb, majd fent repül
az aljnövényzeten felül,

aztán az úttesten gurul
önmagán keresztül-kasul

akár egy állatfaj, ha ön-
erejéből világra jön.

S most, barátim, sápadjatok!
Egy mohó madár jő amott,

s neki- (télen csak ez kerül...)
lát, hogy szőröstül-bőröstül

vagy hogy bőröstül-szőröstül —
(most jön a vég!) (bőröm lesül) —

(Ide mi minden vezetett!) —
s nekilát szőr- és bőröstül — —

Erdőn egy uzsonnapapír
tárgy-létet — féltében — lebír...

S harkállyal éhe lenyelet
egy védett fajt! Ősegyedet!