Morgenstern, Christian: Das Weiblein mit der Kunkel

Um stille Stübel schleicht des Monds
barbarisches Gefunkel –
im Gäßchen hoch im Norden wohnts,
das Weiblein mit der Kunkel.

Es spinnt und spinnt. Was spinnt es wohl?
Es spinnt und spintisieret . . .
Es trägt ein weißes Kamisol,
das seinen Körper zieret.

Um stille Stübel schleicht des Monds
barbarisches Gefunkel –
im Gäßchen hoch im Norden wohnts,
das Weiblein mit der Kunkel.

A csendes szobát járja hold
barbár fénye borongva –
hajdan fent északon honolt
az anyóka s a rokka.

Fon, fon. Hát mit fon a kuka?
Fon s botor terveket sző...
A hacukája hacuka,
ettől csípője tetsző.

A csendes szobát járja hold
barbár fénye borongva –
hajdan fent északon honolt
az anyóka s a rokka.
   
   
   
   Szöveghűtlenebb fordítás:
   
   
A csendes szobát festi hold,
de holt, nem viszi sokra –
lelkembe búbánatot olt
az anyóka s a rokka.

Fon, fon. Hát mit fon a kuka?
Fon s botor terveket sző...
A hacukája hacuka,
és csípejébe metsző.

A csendes szobát festi hold,
de holt, nem viszi sokra –
lelkembe búbánatot olt
az anyóka s a rokka.