Morgenstern, Christian: Az est (nem abszurd vers) (Der Abend Magyar nyelven)

Auf braunen Sammetschuhen geht
der Abend durch das müde Land,
sein weiter Mantel wallt und weht,
und Schlummer fällt von seiner Hand.

Mit stiller Fackel steckt er nun
der Sterne treue Kerzen an.
Sei ruhig, Herz! Das Dunkel kann
dir nun kein Leid mehr tun.

Sötét bársonycipő halad:
A fáradt földön jár az Est.
Nagy palástja lobog, dagad,
álmot hint, feketére fest.

Most gyújt halvány fáklyája meg
hű csillagokat szanaszét.
Ne rettegj, szív! Nem ültethet
Most fájdalmat beléd.