Morgenstern, Christian: Az Oromzat (Der Giebel. Magyar nyelven)

Dunstgewölk verhängt die Sterne,
Dämmer deckt die Erde ganz.
Nur ein Giebel in der Ferne
träumt in geisterhaftem Glanz -

wie ein Haupt, das seinem Hirne
keinen Schlaf zu gönnen scheint
und auf seiner bleichen Stirne
alles Licht der Nacht vereint.

Csillagot lep párafátyol,
alkony Földet mint korom.
És csak szellemfényben, távol,
álmodik egy nagy Orom —

szinte Fej, mely minden alvást
ön-agyától messze űz,
s minden éji fénynyilallást
sápadt Homlokára tűz.
   
   
   
Giebel = orom, oromfal, oromzat: nyeregtetőt lezáró, többnyire háromszög alakú és az épület homlokzatát megkoronázó fal. Szerintem Morgenstern itt, tudatosan vagy nem tudatosan, az Isten szemét „ábrázoló” háromszögekre utal. Erre látszik mutatni az is, hogy az Oromzatot illetve az Oromzat álmodását olyan „fej”- hez, vagy olyan fej álmodásához hasonlítja, amely fej nem alszik. V.ö. „Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője (=Isten)!” (121. Zsoltár)

Furcsa: miért álmodik, ha egyszer nem alszik? Lehet, hogy Isten ébren álmodja ezt a világot...