Morgenstern, Christian: Az őzbak, melynek felmondtak (Der gestrichene Bock Magyar nyelven)

Ein Wildbret musst' allabendlich

auf einem Hoftheater sich

im Hauptakt auf das Stichwort 'Schürzen'

von links aus der Kulisse stürzen.

Beim zwölften Male brach es aus

und rannte dem Souffleur ins Haus,

worauf es kurzweg - und sein Part -

von der Regie gestrichen ward.

Zwei Hoftheaterdiener brachten

am nächsten Morgen den gedachten

gestrichnen königlichen Bock

per Auto nach Hubertusstock.

Dort geht das Wildbret nun herum

und unterhält sein Publikum

aus Reh, Hirsch, Eber, Fuchs und Maus

von 'Rolle', 'Stichwort' und 'Applaus'.

Egy Udvari Színházi vad
   
a fő-fő felvonás alatt
   
hallván eme végszót: „Kötényke”,
   
rontott be a rivaldafénybe.
   
  
  
Hát tizedszerre bevadult,
   
a súgószékhelybe nyomult,
   
ez okból őz és szerepe
   
ki lett hajítva izibe.
   
   
   
Két Udvari Színházi szolga
   
elküldte másnap a pokolba
   
vagyis a vadonba a vad
   
és megszűnt királyi vadat.
   
   
   
A jövő vadpecsenye ott
   
tart szóval új publikumot,
   
nyulat, sast, rókát, egeret:
   
hogy mi a „taps”, „végszó”, „szerep”.

(Morgenstern korában még voltak udvari — királyi vagy hercegi udvari — színházak.)