Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Morgenstern, Christian: Cipő párban (Die Schuhe Magyar nyelven)

Morgenstern, Christian portréja

Die Schuhe (Német)

Man sieht sehr häufig unrecht tun,

doch selten öfter als den Schuhn.

 

Man weiß, daß sie nach ewgen Normen

die Form der Füße treu umformen.

 

Die Sohlen scheinen auszuschweifen,

bis sie am Ballen sich begreifen.

 

Ein jeder merkt: es ist ein Paar.

Nur Mägden wird dies niemals klar.

 

Sie setzen Stiefel (wo auch immer)

einander abgekehrt vors Zimmer.

 

Was müssen solche Schuhe leiden!

Sie sind so fleißig, so bescheiden;

 

sie wollen nichts auf dieser Welt,

als daß man sie zusammen stellt,

 

nicht auseinanderstrebend wie

das unvernünftig blöde Vieh!

 

O Ihr Marie, Sophie, Therese -

der Satan wird euch einst, der böse,

 

die Stiefel anziehn, wenn es heißt,

hinweg zu gehn als seliger Geist!

 

Dann werdet ihr voll Wehgeheule

das Schicksal teilen jener Eule,

 

die, als zwei Hasen nach sie flog,

und plötzlich jeder seitwärts bog,

 

der eine links, der andre rechts,

zerriß (im Eifer des Gefechts)!

 

Wie Puppen, mitten durchgesägte,

so werdet ihr alsdann, ihr Mägde,

 

bei Engeln halb und halb bei Teufeln

von niegestillten Tränen träufeln,

 

der Hölle ein willkommner Spott

und peinlich selbst dem lieben Gott.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de/17476.html

Cipő párban (Magyar)


Látsz igaztalan sorsot bőven,

s együtt érzel a cipővel.


Mert követve ősi normát

ő ad csak a lábnak formát.


Igazodik talp-formára,

bármiféle a talppárna.


Tudjuk jól, hogy párról van szó.

Egy nem tudja – a szolgáló.


Kirakja a csizmát (bárhol)

hanyagul, és szétáll az orr.


Mit elszenved szegény cipő!

Pedig szerény, ahogy illő;

nem akar mást e világon,

minthogy szabályosan álljon,


szanaszéjjel el nem kószál,

cipő ő, nem buta jószág!


Ó Marie, Sophie, Terézia -

egyszer majd a sátán fia


csizmát húz rád, a bestia,

ha véget ér a melódia!


S jön majd rémes agónia.

Jársz, mint ama bagoly, ki a


két nyúlra, mely ott futott

lendületből rábukott,


s bal és jobb közt ingadozva

kettészakadt (porba hullva)!


Mint játékbaba, széthasadva

tested billeg jobbra-balra,


angyalok és ördögök között.

Pityeregsz, te örök üldözött,  


a sok ördög csak piszkoskodik,

az Úr pedig pironkodik.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap