Morgenstern, Christian: Vasútállomásokon robogva át (Die Stationen Magyar nyelven)

Überall, auf allen Stationen
ruft der Mensch den Namen der Station,
überall, wo Bahnbeamte wohnen,
schallt es ›Köpnick‹ oder ›Iserlohn‹.
Wohl der Stadt, die Gott tut so belohnen:
Nicht im Stein nur lebt sie, auch im Ton!
Täglich vielmals wird sie laut verkündet
und dem Hirn des Passagiers verbündet.

Selbst des Nachts, wo sonst nur Diebe munkeln,
hört man: ›Kötzschenbroda‹, ›Schrimm‹, ›Kamenz‹,
sieht man Augen, Knöpfe, Fenster funkeln;
kein Statiönchen ist so klein – man nennts!
Prenzlau, Bunzlau kennt man selbst im Dunkeln
dank des Dampfs verbindender Tendenz.
Nur die Dörfer seitwärts liegen stille . . .
Doch getrost, auch dies ist Gottes Wille.

Minden áldott vasútállomáson
bémondják az állomás nevét.
Hol van sok vasutas egyrakáson,
„Bugyi”, „Sári” zúg s: „Pusztafenék”,
mit az utas halljon, csak ne lásson.
„Kővár”, „Sárvár”, „Földvár” van elég,
el is hangzik ezerszer naponta,
akkor is, ha mindenki megunta.

Éjjel mikor nem szól csak a tolvaj,
hallod: „Csesznek”, „Baja”, „Nagybajom”
csillog minden, nem mondják, hogy „Ó, jaj”,
minden név osztozik a zajon.
mindig füledbe harsog e jó zaj,
összeköt mindent gőz, füst, korom.
Hogy a tanyáknak nincsen vonatja?
Nem Balaton: Isten Akarattya!
   
   
   
A versikét nem csak fordítottam, hanem „magyarítottam" is. — Az eredeti versben valódi helységnevek szerepelnek; a fordításban is, csak Fenékpusztát kereszteltem át Pusztafenékre és Balatonakarattyát Istenakarattyára.

Az eredeti vers 6. sora alighanem szójáték: „Nem csak kövében él (a város), hanem hang(já)ban, hangzásában is”, de úgy is lehet olvasni, hogy „nem csak kőben, hanem agyagban is”. Ez egy kicsit humoros; nem nagyon. Arról, hogy a „Ton” szó hangot is jelent meg agyagot is, eszembe jut, hogy Haydntól London felé utaztában megkérdezte egy vámőr, hogy mi a foglalkozása. Ahelyett, hogy „Komponist” (zeneszerző) vagy „Musikant” (zenész), azt válaszolta Haydn, hogy „Tonkünstler”, szószerint: „hangművész” (de nem „agyagművész"). Újonnan divatba jött, elegáns szó volt ez akkor. A vámos rákérdezett: „Fazekas?” Haydn: „Az. Fazekas.”