Morgenstern, Christian: Akasztófavirágkezdeménybölcsődal (Galgenkindes Wiegenlied Magyar nyelven)
|
Galgenkindes Wiegenlied (Német)Schlaf, Kindlein, schlaf, Schlaf, Kindlein, schlaf, Schlaf, Kindlein, schlaf,
|
Akasztófavirágkezdeménybölcsődal (Magyar)Hajcsi, te csöpp, Hajcsi, te csöpp, Erről az jut eszembe, hogy Thomas Mann egyik regényében egy természettudós valamilyen kolloidoldatra hívja föl gyermekei figyelmét: a kolloidoldat nem él, de élni „akar”! Idézhette volna Th. Mann az ablaküvegeken növő jégvirágokat is: nyilván azok sem élnek, az is csak közönséges víz, H₂O, mégis „kétségbeesetten” „erőlködik”, hogy olyan legyen, mint az élő levelek... Könnyen meglehet, hogy nem is volt szándékában Morgensternnek, hogy elrejtsen a versében egy kis filozófiácskát, hanem csak úgy játszadozott a szavakkal, a rímlehetőségek sugallta jelentéslehetőségekkel, vagy kipottyant a fejiből valami bizarrság és verssé kristályosodott, úgy valahogy, mint az ablaküvegre lecsapódó vízpára jéglevelekké; elvégre írhatott volna olyasmit is, hogy az a csecsemő máris betörésekről, gyújtogatásokról, szadista despotikus önkényeskedésekről álmodik... De azért mindkettőn elmeditálhat az olvasó, a jégvirágon is meg a versikén is. — A biológia tudománya is mondhatna ilyesmit: Ha az élővilágot nem valamely tudatos, felsőbb szellemi lény teremtette, akkor az véletlenül rendeződött életten metán-, víz-, szén- stb. molekulákból szervesanyaggá és abból élő szervezetekké. De a véletlen fogalmát sem szereti a természettudomány. Akkor hát azt kellene mondania, hogy a szervesanyag és az élet azért jött létre, mert a hidrogén-, oxigén- szén- stb. atomok és molekulák élni akartak, ugyanolyan mohón mint Thomas Mann kolloidoldata vagy a jégvirág, és hogy két vagy három milliárd év óta ez sikerül is nekik... De hát tudomány ilyet nem mondhat, noblesse oblige, ezért helyette a költők és más fantaszták gondolnak végig ilyen potenciális igazságféleségeket.
|