Már nem teremtmény: a Gondolatnak hőse.
Az Akarat nem ura: ő az Úr,
ő tud bánni a folyós érzelemmel;
túl mély, semhogy a Tagadás legyőzze,
túl szabad megrekedni makacsul:
A Szellemországba így lép egy ember.
A Trónok Trónjához ő így vonul.
Az alaki pontosság kedvéért engedményeket kellett tenni szemantikai téren. Álljon itt ezért ennek a filozófikus versnek a prózai fordítása is:
Már nem [mint] teremtmény, [hanem] a Gondolatok Vezére,
az Akarat Ura, már nem robotoló rabja az Akaratnak,
a [gáttalanul] áradó érzelem Mértéke és Mestere;
[aki] túl mély, semhogy belebetegedhetne a Tagadásba,
túl szabad, semhogy helye lehetne benne a megrekedésnek:
Így kötődik egy Ember a Szellemek Birodalmához.
Így talál rá a Trónok Trónjához vivő ösvényre.
(És miért olyan fontos az alaki pontosság? Ezért: Ha a helyesírás olyan fontos, akkor mennyivel inkább fontos az alaki pontosság, a prozódia, a rímek és a többi poétikai eszköz! A helyesírással kapcsolatban pedig: Victor Hugo azt mondta, hogy ha a trône (= trón) szót th-val írnák, akkor nem tört volna ki a francia forradalom. Németül th-val írják; nem is tört ki forradalom Németországban...)