Morgenstern, Christian: Történelmi műveltség avagy Sarkára hágni a Világtörténelemnek (Historische Bildung oder Die verfolgte Weltgeschichte Magyar nyelven)

Es sitzt ein Fräulein auf dem Altan
und liest eine Nachricht aus Ispahan.

Sie liest von einer Rebellion, —
bewegt, so hebt und sinkt ihr Ton.

Drauf liest sie eine Nachricht aus Fes
(ein Wagen rollt vorbei indess).

Drauf liest sie was aus Engelland,
die andre Dame horcht gespannt.

Dann liest die andre Dame vor;
die erste lauscht jetzt, völlig Ohr.

So lesen Tante sich und Nichte
abwechselnd vor – die Weltgeschichte.

Und folgen ihr mit strengem Blick
und äußern Beifall und Kritik.

Und bilden sich auf diese Art;
(denn "Bildung" ist des Weibes Bart).

Und legen dann das Tagblatt fort,
verzeihen hier und richten dort.

Die "Weltgeschichte" tritt voll Pein
von einem Bein aufs andre Bein.

Egy hölgy olvas fel teraszán:
épp hírt küld neki Iszfahán.

Gyerünk tovább: egy lázadás. —
ettől lesz vérnyomása más.

Egy újabb hírnek a helye: Fez
(az aláfestés konflis zaja lesz).

Most sorra Anglia kerül;
a másik hölgy is csupa fül.

Most olvas a másik dáma fel,
az első hölgy csupa fül: figyel.

Olvas húg s nénje szüntelen,
így zúg a Világtörténelem.

És követik ők komolyan:
„Szép!” vagy: „Az ilyen-amolyan!”

Mert így kell művelődni: hőn.
(A műveltség: szakáll a nőn.)

S félreteszik újságjukat,
s osztogatnak osztályzatokat.

A „Történelem” így biceg,
és mindkét lába fáj, beteg.