Morgenstern, Christian: A központozás birodalmában (Im Reich der Interpunktionen Magyar nyelven)

Im Reich der Interpunktionen
nicht fürder goldner Friede prunkt:

Die Semikolons werden Drohnen
genannt von Beistrich und von Punkt.

Es bildet sich zur selben Stund
ein Antisemikolonbund.

Die einzigen, die stumm entweichen
(wie immer), sind die Fragezeichen.

Die Semikolons, die sehr jammern,
umstellt man mit geschwungnen Klammern

und setzt die so gefangnen Wesen
noch obendrein in Parenthesen.

Das Minuszeichen naht, und - schwapp!
da zieht es sie vom Leben ab.

Kopfschüttelnd blicken auf die Leichen
die heimgekehrten Fragezeichen.

Doch, wehe! neuer Kampf sich schürzt:
Gedankenstrich auf Komma stürzt -

und fährt ihm schneidend durch den Hals,
bis dieser gleich - und ebenfalls

(wie jener mörderisch bezweckt)
als Strichpunkt das Gefild bedeckt!

Stumm trägt man auf den Totengarten
die Semikolons beider Arten.

Was übrig von Gedankenstrichen,
kommt schwarz und schweigsam nachgeschlichen.

Das Ausrufszeichen hält die Predigt;
das Kolon dient ihm als Adjunkt.

Dann, jeder Kommaform entledigt,
stapft heimwärts man, Strich, Punkt, Strich, Punkt.

A központozás birodalma
nem békés pont, egymásra ront:

„Pontosvessző a legalja,
alul vessző, felül meg pont.“

Szerveződött a népfelség:
keveredés-ellenesség.

Behúzták fejük, hisz jó fejek,
(ezúttal is) a kérdőjelek.

Pontos vessző körülvéve,
kapcsos zárójelbe téve,

s a foglyokat emelt fővel
félrenyomta nagykötőjel.

Közelgett a mínuszjel, és - jaj!
fej nem maradt vesszőn, nemhogy haj.

Fejét rázta, látva a vért,
Sok kérdőjel, ki hazatért.

Itt a baj! Vért szagolt már a had:
Gondolatjel vesszőre támadt -

bemérte, mekkora részt rak át,
s legyalulta a nyakát - csak hát

ily módon az egész terület
pontosvessző-hullamező lett!

Az írásjel-temetőnek fele
így lett pontosvesszővel tele.

A megmaradt pár gondolatjel
gyászruhában, némán vonult fel.

A felkiáltójel prédikált;
Imát mondott kettőspont, s áment.

Vonáson hogy pont már nem állt,
vonás, pont, vonás, pont hazament.