Morgenstern, Christian: Ó, nem szünő idő! (O Zeit und Ewigkeit! Magyar nyelven)
|
O Zeit und Ewigkeit! (Német)Vom Winde getragen Mein kleiner Wecker tickt und tickt ... O Zeit und Ewigkeit!
|
Ó, nem szünő idő! (Magyar)Mit szél sodor erre, „Bachs — Nacht” nem rím, mert a németben a rím csak tiszta rím lehet, de a német költészetben olykor (ritkán) előforduló asszonáncnál több, mert a rímszavaknak nem csak a magánhangzójuk azonos, hanem még egy mássalhangzó is. Ezáltal a magyar asszonáncra azaz a magyar rímre emlékeztet, olyasmire, hogy adsz — had; akadnak ilyesfajta rímek magyar versekben. „Tickt — ewigkeit” viszont az angol slant rhyme-re, „ferde rímre” emlékeztet: abban éppen a magánhangzók nem azonosak, hanem csak egy vagy több mássalhangzó, mint itt a K és a T. Egyáltalán nem biztos, hogy költőnk tudatos intenciója fedezhető fel ebben a mássalhangzóösszehangzásban, sőt hogy egyáltalán hallotta-e ezt az ő német füle, de egyáltalán nem is lehetetlen, sőt. A költő követi a költészet szabályait, de nem a fejével, hanem inkább a fülére „hallgatva”, és feszegeti, tágítja is, át- meg áthágja őket. — A K-t még erősíti is az, hogy még kétszer előfordul ugyanabban a sorban (kleiner és Wecker). Ha sikerül az ilyesmiből átmenteni valamit a fordításba, az többnyire szerencse dolga. Az eredeti cím pontos fordítása: Ó Idő és Örökkévalóság! Az is szerencse dolga, hogy a németben az „idő” szó rímel ellentétével, az „örökkévalóság”-gal; mély gondolatokat, sejtéseket sugall. Más nyelvekben ezek nem rímelnek.
|