Morgenstern, Christian: Skolasztikus fejtörősdi (Scholastikerproblem Magyar nyelven)

I

Wieviel Engel sitzen können

auf der Spitze einer Nadel -

wolle dem dein Denken gönnen,

Leser sonder Furcht und Tadel!

"Alle!" wird's dein Hirn durchblitzen.

"Denn die Engel sind doch Geister!

Und ein ob auch noch so feister

Geist bedarf schier nichts zum Sitzen.

Ich hingegen stell den Satz auf:

Keiner! - Denn die nie Erspähten

können einzig nehmen Platz auf

geistlichen Lokalitäten

II

Kann ein Engel Berge steigen?

Nein. Er ist zu leicht dazu.

Menschenfuß und Menschenschuh

bleibt allein dies Können eigen.

Lockt ihn dennoch dieser Sport,

muss er wieder sich ver-erden

und ein Menschenfräulein werden

etwa namens Zuckertort.

Allerdings bemerkt man immer,

was darin steckt und von wo -

denn ein solches Frauenzimmer

schreitet anders als nur so.

I.
   
Egyetlen egy tű hegyére
   
hány angyal képes leülni?
   
Ötöld, olvasóm, ki végre,
   
te, félelem s gáncs ne’kűli!
   
   
   
„Az összes!” mondod derülve.
   
„Hisz az angyal csupa szellem,
   
végtelen és feneketlen!
   
Nincs neki, amivel ülne.”
   
   
   
Én ellenben így itélek:
   
Egy se! — Kiket sose láttak,
   
Csak szellemi helyre férnek,
   
Hely-telenül ülnek-állnak.
   
   
   
II.
   
Angyal hegyre mászni képes?
   
Nem. Túl könnyű, arra rossz.
   
Láb és bakancs kell ahhoz,
   
meg egy ember, aki véges.
   
   
   
Mégis mászna hegyfalat?
   
Földelést kíván a szép hegy,
   
szépasszonyi testet és egy
   
nevet... mmm... Cukorfalat!
   
   
   
Ám tudjuk, hol van elásva
    
az a kutya, a kis eb:
   
egy hölgy hegykapaszkodása
   
angyalénál kecsesebb.
   
   
   
(Egyik) kedvenc költőm meg fogja bocsátani, hogy tiszteletlenül kioktatom.

1. Semmi értelme itt félelem- és gáncsnélkülinek nevezni az olvasót: félelem- és gáncsnélküliek a középkori lovagok voltak. A vers felvetette kérdéseken való fejtöréshez nincs szükség se bátorságra, se gáncsnélküliségre.

2. A vers csupa súlyos tévedés és eretnekség. Botrányos dolog azt írni, hogy angyalokat sohasem sikerült kilesni. Amint azzal egy más vers kapcsán is eldicsekedtem már (Emily Dickinson: God permits industrious Angels — Szorgos Angyalkáit játszani hagyja), a Biblia szerint többen is láttak angyalokat, és a tudós, filozófus és teológus Swedenborg is rendszeresen társalgott velük a XVIII. században (az időszámítás utániban), alighanem látta is őket, hiszen úgy sokkal kellemesebb a társalgás. Ábrahám, az időszámítás előtti XVIII. század tájékán, egy ízben nem csak látott három angyalt, hanem meg is vendégelte őket borjúhússal és kaláccsal, és azok nyilván ettek-ittak is, gondolom, ülve, esetleg csak törökülésben, de az biztos, hogy úgy is több milliószor nagyobb helyet foglaltak el egy tű hegyénél. Ha ültek, akkor volt fenekük is. Maimonidész rabbi és filozófus ugyan azt írja, hogy az egész csak látomás, de Nahmanidész rabbi és filozófus ezen felháborodik: hogy' lehet ilyen abszurdumot mondani, hiszen akkor semmi értelme az egésznek, akkor Sára nem sütött kalácsot és Ábrahám nem vágott le borjút stb., hasonlóképpen, ha Jákobnak az angyallal való birkózása csak látomás volt, akkor miért sántikált tőle másnap reggel stb. Angyalt a gaz Bálám is látott, még a szamara is látta: az angyal elállta az útját, tehát helyet foglalt el, nem lehetett csak úgy keresztülszamaragolni rajta mint afféle anyagtalan szellemi lényen.

3. A fentiek értelmében angyal is nyugodtan hordhat bakancsot, sőt földi ember is mászhat hegyet bakancs nélkül. Az utolsó versszak hegymászó hölgye például bizonyára tűsarkú cipőben mászta/mászná a hegyet, attól volt/volna libi-libi-libegős a járása..

(Hogy minek kell ennyit okoskodni egy vicces vers kapcsán? Csak, miért ne?)