Morgenstern, Christian: Mit sírsz, zokogsz? (Was klagst du an... Magyar nyelven)

Was klagst du an
die böse Welt
um das und dies?
bist du ein Mann,
der niemals Spelt
ins Feuer blies?

Hat Haß und Harm
und Wahn und Sucht
dich nie verführt,
daß blind dein Arm
der Flammen Flucht
noch mehr geschürt?

Was dünkst du dich
des unteilhaft,
was Weltbrand nährt!
Zuerst zerbrich
die Leidenschaft,
die dich noch schwärt.

In dich hinein
nimm allen Zwist,
der Welt sorg nit;
je wie du rein
von Schlacke bist,
wird sie es mit.

Világ során,
hogy ez meg az,
mit sírsz, zokogsz?
terád talán
sosincs panasz
hogy „Hé, te rossz!” — ?
A düh, a láz
a szenvedély
nem hajt sosem,
hogy fuss, csatázz,
tűzvésszel élj
s ölj szertelen?
Hát azt hiszed,
semmi közöd
vészhez, ha jön?
Ösztönödet
törd szét előbb,
de épitőn!
Mit nyes a kés,
legyél magad,
nem a világ;
benned kevés
legyen salak,
s lesz az virág.
   
Hű de okos, azannyát! Salamon király ezer hasonló bölcsességet hordott össze, miközben ő maga egy csomó mindent csinált, amit nem kellett volna. Úgy látszik, bölcs mondásaitól nem lett sokkal jobb a világ; de az ő uralkodása alatt, úgy látszik, mégis elég tűrhető viszonyok uralkodtak az országában, legalábbis ama szerzők szemében, akik a Bibliának őróla szóló könyveit írták, de persze ki tudja... Készségesen elhiszem Morgensternnek, hogy ő maga a saját szép tanácsai és elvei szerint élt, nem úgy, mint Salamon király; de ezzel a versével neki sem sikerült elejét vennie a világtörténelem legiszonyatosabb gazemberségei közül kettőnek, amelyeket ráadásul az ő saját olvasói követtek el, az ő saját nemzete...

  
A világ távolról sem Édenkert, de nem is mindenestül Pokol.  Nem mindenkinek.  Énnekem például most távolról sem pokol,  nagyon is kellemes, sőt még Magyarországon sem volt pokol a kommunizmusban, pedig nagyon utáltam azt a kommunizmust, most is forog tőle a gyomrom;  de 1944-45-ben éhenhalasztott apámnak, annak a végén pokol lett a világ, és még millióknak rajta kívül.
Azt hiszem, Morgenstern abszurd, blődliző, mondanivaló- és bölcsességmentes versei többet tettek a világ elviselhetővé tételében, mint a fenti szuperokos vers. Mindazonáltal, ha bölcsességnek nem olyan óriási is ez a vers, versnek, annak jó, és ez a fő, nem a bölcsesség. A versek nagy átlagánál sokkal jobb. Jó vers még ez is, le a kalappal. Nagyobbnak tartom Morgensternt sok nagypofájú költőnél, nem csak érdekesnek és mulattatónak, bár nem az ilyesfajta versei miatt.