Wenn es Winter wird (Német)
Der See hat eine Haut bekommen, so dass man fast drauf gehen kann, und kommt ein großer Fisch geschwommen, so stößt er mit der Nase an. Und nimmst du einen Kieselstein und wirfst ihn drauf, so macht es klirr und titscher - titscher - titscher - dirr . . . Heißa, du lustiger Kieselstein! Er zwitschert wie ein Vögelein und tut als wie ein Schwälblein fliegen - doch endlich bleibt mein Kieselstein ganz weit, ganz weit auf dem See draußen liegen.
Da kommen die Fische haufenweis und schaun durch das klare Fenster von Eis und denken, der Stein wär etwas zum Essen; doch sosehr sie die Nase ans Eis auch pressen, das Eis ist zu dick, das Eis ist zu alt, sie machen sich nur die Nasen kalt. Aber bald, aber bald werden wir selbst auf eignen Sohlen hinausgehn können und den Stein wiederholen. Feltöltő | Efraim Israel |
Az idézet forrása | www.gedichte.ws/christian-morgenstern# |
|
Ha megjön a tél is (Magyar)
Hát úgy bebőrözött a tenger, hogy rajta szinte járhatol. Egy nagy hal épp ezen mereng el, és orrával belébotol. Ha fogsz egy lapos kavicsot s odavágod, megpenderül oszt lassanként elcsendesül... Hurrá, te vidám kavics ott! Mint egy kismadár, úgy csipog és úgy kacsázik mint a fecske – de mint afféle kavicsok soká nem szökel mint a szöcske!
Most jönnek a halak odaát, csak ám az az ablak, a jég, az a gát! Mert azt hiszik ők, a kő ehetőség; ám azt elérni orral nincs lehetőség, túl vastag a jég, túl vén az a jég, az orr odafagy, s a bökés nem elég. De ha hagyja az ég, a lépteink lehetnek hosszúk, és azt a kavicskövecskét visszahozzuk.
|