Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Morgenstern, Christian: Felhőjátékok V. (Wolkenspiele V. Magyar nyelven)

Morgenstern, Christian portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Wolkenspiele V. (Német)

Düstere Wolke,
die du, ein Riesenfalter,
um der abendrotglühenden Berge
starrende Tannen
wie um die Staubfäden
blutiger Lilien schwebst:
Dein Dunkel redet
vom Leid der Welt.
Welchen Tales Tränen
hast du gesogen?
Wie viel angstvoller Seufzer
heißen Hauch
trankst du in dich?
Düstere Wolke,
wohin
schüttest die Zähren
du wieder aus?
Schütte sie doch
hinaus in die Ewigkeit!
Denn wenn sie wieder
zur Erde fallen,
zeugen sie neue
aus ihrem Samen.
Nie dann
bleiben der Sterblichen
Augen trocken.

Ach! da wirfst du sie schon
in den Abgrund . . .
Arme Erde,
immer wieder aufs Neue
getauft
in den eigenen Tränen!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásainternet

Felhőjátékok V. (Magyar)

Fekete felleg,
te óriási lepke,
ki az alkonyban izzó hegyeknek
nyurga fenyői
mint véres liliom
porzója fölött lebegsz.
Kiáltja színed
Világ Baját.
Mely völgy könnye nedvét
szívtad magadba?
Mennyi aggódó sóhajt
lihegést
szívtál te föl?
Fekete felleg,
hová
hullajtasz könnyet
te vissza, le?
Hullajtsad azt
az Öröklétbe, oda!
Mert hogyha újra
a Földre esnek
magjukból újabb
mag születik sok.
És úgy
sose lesz halandó
szeme száraz.

Ah! már hullatod is
mélybe, mélybe...
Szegény Földünk,
mindig újra keresztel
téged
önnön könnyeid árja!
   
   
   
A vers nem tetszik, csak azért fordítottam ide, hogy a „Felhőjátékok” című ciklus mind a hat darabja itt legyen, bár őszintén szólva nem is tudom, miért fontos az. A költők összes verseit ki szokták adni, pedig mindig van köztük sok röstellnivalóan rossz is. A fenti vers kiagyalt, izzadságszagú, az eső mint az ég könnyei lapos metafora. Igaz ugyan, hogy itt nem az ég sír. hanem a föld könnyeit szítta magába a felhő és azokat hullatja vissza, de ez nem sokat javít rajta. Ha már megtudtuk, hogy a felhő sötét volta az EGÉSZ VILÁG fájdalmáról szónokol, akkor nincs értelme azt kérdezni, hogy melyik völgy könnyeit szívta magába. Talán az egész „siralomvölgyét”? Brrr... Hogy az újrakeresztelés tragikus dolog, az meglepő kijelentés egy keresztény költő részéről (még „újrakeresztelő” vallás is van). Ha Morgenstern nem szereti a hivatalos vallást és kifogása van a keresztelés ellen (vagy hozzájuk fűződő viszonya nem egyértelmű), akkor ennek a témának egész vers vagy tanulmány dukál,  mégpedig jó és megalapozott vers vagy tanulmány, nem pedig egy hanyagul odavetett, poénkodó metafora. Remélem, hogy a ciklus hatodik, utolsó verse jobb lesz; az első négy jó volt, bár egy kissé ugyancsak mesterkélt, de azért eredeti, furcsa sőt groteszk, és banális „mondani"valótól is mentesek.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap