Morgenstern, Christian: Felhőjátékok VI. (Wolkenspiele VI. Magyar nyelven)
|
Wolkenspiele VI. (Német)Oh, oh! Holst Du auch manche Zürnender Gott!
|
Felhőjátékok VI. (Magyar)Ó, ó! Vissza ha rántsz is Isten, dühödt! A vers hárfás istene a fentemlített isteneknél hatalmasabb instanciának érződik, és az utolsó verssor valóban főistenekkel azonosítja. Zeusz: a görög főisten. Odin: ha nem is az ógermán főisten, mindenesetre a legfőbb istenek egyike. Jehova: a zsidó Isten; a vers nyilvánvalóan nem tartja azonosnak a kereszténység Istenével, ezért is nevezi (állítólagos) zsidó nevén. A három istennevet nem gondolatjel választja el egymástól, hanem ellenkezőleg, kötőjel köti össze, mintha ők hárman egyetlen „személy” volnának: az Ókor Főistene. Odin többek között a költészetnek is az istene, de Zeuszról és a zsidó Istenről nem tudható ilyesmi. Ami viszont közös a három ókori istenségben, az a „harag” motívuma: Zeusz villámokat szór, Odin attribútumai között a dühödt őrjöngés és a harciasság is szerepel, a zsidó Isten pedig szigorú, megbünteti az atyák bűnét harmad-negyedíziglen stb., legalábbis az Ószövetség elején és általánosságban az európai (tehát keresztény eredetű) köztudatban. Morgenstern magánmítoszának magva, úgy látszik, az ókor és az ókori művészet visszavonhatatlan eltűnése; a költő mintha sajnálná, hiszen a vers elején kérleli hősét, hogy ne törje össze a hárfáját. Az, hogy saját maga töri össze, nem okvetlenül jelenti azt, hogy az Ókor saját magát szűntette meg, noha ez bizonyos értelemben igaz: az ókori civilizációt megszűntető kereszténység maga is az ókorban született. (Jehova: az európai köztudatban Isten zsidó neve. Valójában félreértésből származik: mivel Isten nevét tilos kimondani, a szövegekben a „kimondhatatlan” istennév négy mássalhangzóját annak a másik istennévnek (szó szerint: „Uram”) a magánhangzóival írjuk le, amelyet helyette kell mondanunk. A keresztények összeolvasták az össze nem tartozó mással- és magánhangzókat, ez a „Jehova”. Minthogy a kereszténység szerint a zsidó és a keresztény Isten azonos, általában egyszerűen „Isten”-nek, „az Isten”-nek szokták nevezni. Jehovának nevezni alighanem azt jelenti, hogy az azonosság ellenére mégiscsak különbséget tesznek a (kegyetlen, haragvó, bosszúálló stb.) zsidó Isten és a (jóságos, még a gazemberséget is megbocsájtó) keresztény Isten között.) Különben a szerző megfeledkezett róla, hogy a vers címe "Felhőjátékok": egy fia felhő sincs az egész versben. Hacsak azt nem mondjuk, hogy felhők nélkül az Isten se tud mennydörgést produkálni, még három isten sem, kötőjelek által egyesült erővel sem...
|